Utoljára szólt a csengő a Kölcsey végzőseinek
Ki mosollyal, ki könnyes szemmel búcsúzott a csütörtök délutáni napsütésben az alma matertől, mely négy éven keresztül szolgált második otthonként a kölcseys maturandusok számára.
Megbecsülni is nehéz lenne, hány izgalommal és büszkeséggel teli szülő, rokon és barát toporgott a nemrégiben megújult épület udvarán, várva a percet, hogy megpillanthassa saját, ünneplőbe öltözött csemetéjét a ballagók között, kik énekszóval, eredményeik méltatása mellett vonultak fel és foglalták el helyüket. Utoljára szólt nekik a csengő, és utoljára intézett hozzájuk beszédet a patinás intézmény vezetője is.
„Benneteket, végzős, elballagó diákjainkat ünnepelünk ma. Ez az a nap, amely egyedi és megismételhetetlen minden diák életében. Ez az a nap, mely évtizedek múltán is elővillan a lelkek mélyéről, ahol mindannyian, egykori ballagók őrizzük azt, mint legdrágább kincsünket” –nyitotta meg az eseményt Pataki Enikő, majd örökérvényű tanácsokkal töltötte meg a diákok tarisznyáját.
„Higgyetek önmagatokban és az álmaitokban, bízzatok a magatok tudásában, bízzatok az álmokat valóra váltó akaraterejében, és lesz erőtök megvalósítani azokat” –szólt a 136 diákhoz, majd arra intette a középiskolától búcsúzókat, ne felejtsék el gyökereiket. Ne feledjék a Kölcseyt, ne feledjék Szatmárt, a Partiumot, hiszen ide köti őket a beléjük oltott anyanyelv, hagyomány és szülőföld iránti szeretet.
Pataki Karinthy Frigyes szavaival bocsátotta útra a végzősöket: „Ami mögöttem van, azt nem változtathatom többé, de ami előttem áll, abba még beleszólhatok. Ott még dolgom van, ott még szabad vagyok.”
Az igazgatói beszédet városi és megyei elöljárók, valamint a főtanfelügyelő-helyettes szavai követték, majd egy-egy diáklány a tizenegyedik és a tizenkettedik osztályok képviseletében szólt az egybegyűltekhez. Mindezt a különféle díjak és elismerések átadása követte. Megannyi tehetséges diák vehetett át diplomát éves tevékenysége jutalmaként, majd a 42 darab, összesen 18 ezer lej értékű különdíjat is kiosztották. Az Autonet által felajánlott, legnagyobb értékű díjat Pataki Krisztina (XII.A) és Kovács-Bálint Boróka (XII. F) kapta, a két lány négyéves átlaga 9,97, így ők az idei tanév évfolyamelsői is. Ugyancsak Autonet-díjat vehetett át Baranyai István, XII.A osztályos diák is, ki kiváló versenyeredményekkel öregbítette az iskola hírnevét. Ezt követte a Száva- (Zelicskovics Roberta, XII. E) és az Erika-díj átadása (Tatár Zsuzsa, XII. C), Scholcz Emánuel XII. C-s diák pedig a Kölcsey Ferenc Alapítvány jutalmát mondhatja magáénak. Thália-díjban részesült Dobos Irisz, a XII. E osztály tanulója, Nagy Róbert XII. B-s végzős pedig a Véndiákszövetség díját vihette haza. Ezt követően különböző alapítványok, a megyét a bukaresti törvényhozásban képviselők díjai, a polgármester, a megyei tanácselnök, a Szülőbizottság díjai és számos más elismerés kerültek átadásra.
A díjazások után jöhetett a már megszokott virág- és öleléseső, és természetesen a családi fotóalbumba is készült néhány új fénykép. Ezt követően a végzősöknek nem maradt más, minthogy kilépjenek a Kölcsey kapuján, tarisznyájukban négyévnyi emlékkel, intéssel, tanítással és számtalan lehetőséggel.
